Az MTA BTK Történettudományi Intézet első világháborús honlapja

Az első világháború előtt a Kelet-Közép-Európával foglalkozó francia szakértők meghatározó csoportjai és a külügyi vezetés egyetértettek abban, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiának továbbra is fenn kell maradnia, noha időszerűnek látták korszerűsítését, föderalizálását. Az orosz stratégiai szövetség miatt 1914 előtt a Quai d’Orsay-én nem gondoltak a cári birodalom területén élő népek nemzetállami fejlődésének támogatására sem. A „Nagy Háború” évei azonban alapvető változásokat hoztak a francia egyetemi és kormányzati körök térségünkkel kapcsolatos szemléletében.

A választott kutatási területük iránt korábban sem elfogulatlan szlavisták, mint a csehbarát Louis Leger, Ernest Denis[1] és Louis Eisenmann az elhúzódó háború borzalmainak hatására a tudományos tárgyilagosság helyett egyre inkább a politikai propaganda hangján szólaltak meg. Felülvizsgálták a Monarchia továbbélését támogató korábbi nézeteiket is. Leger már 1914 végén, 1915 elején azt írta: „Ausztria elmulasztotta betölteni történelmi hivatását.” „Ausztria Németország előőrsévé vált”. „Ausztriának tehát el kell tűnnie.”[2] Denis hasonló gondolatokat fejtegetett: „A Habsburgok betölthették volna Németország felügyelőjének szerepkörét, ám ők ezt visszautasították, és most már túl késő ehhez visszatérni. A Habsburgoknak el kell tűnniük. Az új Európa stabilitásának legelső feltétele Ausztria megszűnése.”[3] Eisenmann egy 1915-ben megjelent cikkében az 1879-es osztrák-német szövetségre hárítja a felelősséget a háborúért.[4] A következő évben ő is levonja a leghatározottabb következtetést: „Számunkra csak egy megoldás lehetséges: Ausztria-Magyarország megszűnése”…[5] Az egyre radikalizálódó nézeteket valló idézett szakértők a könyvíráson túl is mindent megtettek eszméik érvényre juttatása érdekében. Denis például részt vett az 1915-ben indított Nation Tchèque című folyóirat, majd az 1917-től működő Le Monde slave című havilap szerkesztésében. Tagja volt a francia háborús célok megfogalmazására létrehozott Politikai és Társadalmi Tanulmányok Nemzeti Bizottságának (Comité national d’études sociales et politiques) is.[6] 1916. március 16-án elnökként vezette azt a Sorbonne nagy előadójában tartott értelmiségi találkozót, amely határozottan kiállt a Habsburg Birodalom megszüntetése és egy csehszlovák állam létrehozása mellett.[7]

A Kelet-Közép-Európából az első világháború idején Nyugatra került emigráns politikusok szintén az Osztrák-Magyar Monarchia szétzúzása mellett foglaltak állást. Ez teljes szemléletváltást jelentett, hiszen a háború előtt a térség nemzeti mozgalmainak csaknem minden irányzata Ausztria-Magyarország területi egységének fenntartását kívánta.[8] Tomáš Garrigue Masaryk, a cseh nemzeti mozgalom vezetője is ekkor még attól tartott, hogy „ha Ausztria egy európai konflagrációban szétesne, a csehek Németországhoz kerülnének”. 1914. októberében, az angol kormányhoz küldött memorandumában írt először a független cseh állam létrehozásának szükségességéről.[9] 1915. októben 19-én a londoni King’s College-ban programadó előadást tartott „A kis nemzetek problémája az európai válságban” címmel, amelyben leszögezte, hogy „a kis nemzeteknek joguk és lehetőségük van önálló kulturális és állami fejlődésre”. Következtetése szerint „a világháború legfőbb feladata Ausztria−Magyarország felosztása”.[10] Az immár önálló nemzetállam megteremtését célul kitűző kelet-közép-európai emigráns mozgalmak egyik fő működési területe Franciaország lett. Párizsban székelt a Cseh Komité, ami 1916. februárban Csehszlovák Nemzeti Tanáccsá alakult. A Tanács elnöke, a Londonban élő Masaryk részben innen irányította a moszkvai és római cseh és szlovák emigrációs bizottságok tevékenységét. Itt jött létre a román emigráció központja is.[11] A Lausanne-ban 1917. augusztusában megalapított Lengyel Nemzeti Bizottság szintén a francia fővárosba költözött.[12]

A párizsi cseh emigráció vezetői, különösen a Csehszlovák Nemzeti Tanács főtitkára, Edvard Beneš széleskörű társadalmi kapcsolatait felhasználva igyekezett a francia kormányzati köröket meggyőzni az önálló cseh állam megteremtésének szükségességéről. Az 1908-ban a dijoni egyetemen doktorátust szerzett[13] politikus szoros kapcsolatokat ápolt a csehbarát Kelet-Közép-Európa szakértőkkel is. Denis-vel együtt szerkesztette a La Nation Tchèque című lapot. Beneš előadássorozatot tartott a Sorbonne-on a szláv kérdésről, melynek szövegét 1916-ban a sokatmondó Détruisez l’Autriche-Hongrie (vagyis Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot) címmel adta ki.[14] Megismerkedett André Tardieu-vel és Charles Loiseau-val, akik ekkor a Temps újságírói voltak, továbbá Albert Thomas és Henry Franklin-Bouillon baloldali politikusokkal. Thomas segítette Beneš útját a francia szocialisták és a fegyverzeti minisztérium felé. Louise Weiss szalonjában módja volt találkozni a francia külügy fontos vezetőivel, mint Philippe Berthelot-val, Jules Laroche-sal és Pierre de Margerie-vel, akik jelentős szerepet játszanak majd a háború utáni békerendezésben.[15] Eisenmann révén került kapcsolatba a hadügyminisztériummal, amelynek hamarosan információkat kezdett szállítani.[16] A Maffia elnevezésű cseh ellenálló csoport által az Osztrák-Magyar Monarchiában gyűjtött és Svájcon keresztül áramló értesüléseket továbbította a Deuxième Bureau-hoz.[17]

Az 1914-1915-ös francia sajtó tanulmányozása azt mutatja, hogy - a bemutatott egyetemi körökhöz és a cseh emigránsokhoz hasonlóan, azok információs tevékenysége által erőteljesen befolyásolva - a francia média és a közvélemény szinte teljes egésze a Monarchia felbomlását várta.[18] Annál meglepőbb, hogy a francia kormányzat csak nagy fáziskéséssel, 1917-1918 folyamán fogadta el Ausztria-Magyarország megszüntetésének programját. A francia békejavaslatok kidolgozására felállított bizottság 1916-os ajánlása is azt hangsúlyozza, hogy Franciaországnak az Osztrák-Magyar Monarchia szövetségi állammá alakítása és nem a szétzúzása az érdeke. Mindez azt valószínűsíti, hogy sem a híres szlávszakértők, sem a kelet-közép-európai emigráns politikusok lobbytevékenysége a háború első felében nem befolyásolták érdemben a francia kormánypolitikát.[19] A paradigmaváltás - amint ez  a következő részekből kiderül - döntő részben a hadi helyzet alakulásával állt összefüggésben.

Kecskés D. Gusztáv

[1] Ernest Denis még a háború első napjaiban elveszítette legkisebb fiát, ami nyilván csak fokozta elkeseredését. L. Marès, Antoine: Louis Leger et Ernest Denis. Profils de deux bohémisants français au XIXème siècle, In: La France et l'Europe centrale, ed. Bohumila Ferencuhova, numéro spécial 2 de Slovanské studie, Academic Electronic Press, Bratislava, 1995.

[2] Leger, Louis: La liquidation de l’Autriche-Hongrie, Paris, 1915, 10. p., idézi Romsics Ignác: Détruire ou reconstruire l’Autriche-Hongrie? Franciaország dunai politikájának dilemmája a XX. század elején, In: Helyünk és sorsunk a Duna-medencében, Osiris Kiadó, Budapest, 1996, 17. p.

[3] Denis, Ernest: La grande Serbie, Paris, 1915, 307. p., idézi Romsics: i.m., 17. p.

[4] Louis Eisenmann cikke, Revue politique et parlementaire , t. LXXXIII, n° 246, 1915. május 10, 237-249. p., idézi Marès: Louis Eisenmann et l’Europe centrale (1897-1937), In: Regards sur l'indomptable Europe du Centre-Est du XVIII^e siècle à nos jours, Revue du Nord, collection Histoire, n° 10, Lille, 1996.

[5] Eisenmann, Louis: La politique des nationalités, Revue France, 1. évf. 3. sz. 1918. június 25., Librairie Berger-Levrault, 182. p., idézi Marès: Louis Eisenmann et l’Europe centrale.

[6] Majoros István: Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a francia törekvések a dunai régióban, In: Magyarország a (nagy)hatalmak erőterében. Tanulmányok Ormos Mária 70. születésnapjára, szerk. Fischer Ferenc, Majoros István és Vonyó József, University Press, Pécs, 2000, 422. p.

[7] Romsics: i.m., 19. p.

[8] Szarka László: A soknemzetiségű birodalmaktól a multietnikus nemzetállamokig. Kelet-közép-európai nemzet- és államépítő nacionalizmusok az I. világháború éveiben, Világtörténet, 2015/2. 174. p.; Ádám Magda: Ki volt valójában Edvard Beneš?, Gondolat Kiadó, Budapest, 2009.

[9] Ádám Magda: A Kisantant, 1920−1938, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1981, 9. p.

[10] Masaryk, Tomáš Garrigue: A világforradalom 1914−1918. Válogatta, az utószót és a jegyzeteket írta Szarka László, fordította Bába Iván, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990, 104. p.

[11] Ádám: A Kisantant, 1920−1938, 10, 15. p.

[12] Majoros István: A lengyel kérdés az első világháború idején a francia külpolitikában, In: A Kárpát-medence vonzásában: tanulmányok Polányi Imre emlékére, szerk. Fischer Ferenc, Hegedűs Katalin, Majoros István, Vonyó József, University Press, Pécs, 2001, 297. p.

[13] Érdekes adalék, hogy Az osztrák probléma és a cseh kérdés című doktori disszertációjában Beneš még szintén az Osztrák-Magyar Monarchia egysége, igaz federalizált egysége mellett érvelt. L. Majoros: Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, 425. p.; Ádám: Ki volt valójában Edvard Beneš?, 18. p.

[14] Beneš, Edvard: Détruisez l’Autriche-Hongrie! Le martyre des Tchéco-Slovaques à travers leur histoire. Librairie Delagrave, Paris, 1916.

[15] Majoros: Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, 427. p. Hivatkozásai: Bogdan, Henry: Histoire des pays de l’Est. Des origines à nos jours, Perrin, Paris, 1991, 256. p.; Marès: Le séjour d’Edouard Beneš en France, 1915-1919, doktori disszertáció, Université de Paris I Sorbonne, 1976.

[16] Marès, Antoine: Edvard Beneš, de la gloire à l’abîme. Un drame entre Hitler et Staline. Perrin, Paris, 2015, 68. p.

[17] Uo. p. 92.

[18] Romsics: i.m., 18-19. p. A szerző hivatkozik Edith Marjanović kutatásaira (Die Habsburger Monarchie in Politik und öffentlicher Meinung Frankreichs 1914-1918, Wien-Salzburg, 1984, 19-25. p.).

[19] Majoros: Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, 422-423. p.; Marès, Antoine: Les slavisants français face à la Hongrie avant le traité de Trianon, Cahier d’études hongroises (Sorbonne Nouvelle Paris III – CIEH, Balassi Kiadó, Institut Hongrois), 1994/6. 190. p.