A cseh-szlovák kérdés kronológiája 1914-1918

1914. május

Karel Kramář tervezetet juttatott el az orosz kormányhoz az egyesült „Szláv Birodalom” kiterjedéséről, alkotmányáról. 1915 márciusában, üzenetben kérte az orosz felelős tényezőket, hogy tartsanak ki a „Szláv Birodalom” elképzelése mellett. Kramář Masarykkal is együtt akart dolgozni a terv megvalósítása érdekében. (Tomáš Garrigue Masaryk: A világforradalom 1914-1918. Vál.: Szarka László, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990. 469.)

  1. augusztus 1.

„Nazdar” néven a francia idegenlégióban önálló cseh század alakult. (T.G. Masaryk, 1990. 469.)

  1. augusztus 1.

A varsói szlovákok az Echo Slavianskie című lapban szabad cseh és szlovák állam megteremtését szorgalmazták.(T.G. Masaryk, 1990. 469.)

  1. augusztus 6.

A Národnie noviny c. lap közölte a Szlovák Nemzeti Párt nyilatkozatát, amelyben elítélték a szarajevói merényletet, s lojalitásukat fejezték ki a Monarchia iránt. Céljukként a haza védelmét, a béke megteremtésével a szlovák nép kulturális és anyagi fejlődéséért való küzdelmet nevezték meg. A Párt elnöksége hűsége jeléül katonai segítség biztosítását és párttevékenységének beszüntetését is ígérte. (Kemény Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában VII. Budapest, 1999. 35-36.)

  1. augusztus 8.

 Megalakult a párizsi Cseh Telepesek és Önkéntesek Bizottsága. (T.G. Masaryk, 1990. 469.)

  1. augusztus 12 – 1916 decembere

Edvard Beneš orosz emigrációs politikájában egy önkéntes csapattest megalakítását tűzte ki céljául. A propaganda részeként Masaryknál hatékonyabban alkalmazta csehszlovák megnevezést a két nemzet egységes megjelölésére. (Kemény, 1999. 40.)

  1. augusztus 13.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter utasítása szerint rendelkeztek a nem anyanyelvi nyelvek elemi iskolákban való oktatásáról. Elrendelték az anyanyelv segédnyelvként való használatát az I. és II. évfolyamban, különálló tantárgyként való oktatását a III., IV., és V. évfolyam számára is. (Kemény, 1999. 44.)

  1. augusztus 18.

A magyar belügyminiszter betiltotta a Slovenský denník c. lapot a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma miatt. (Kemény, 1999. 79.)

  1. augusztus 20.

Az orosz cár fogadott egy oroszországi cseh küldöttséget. Megalakult a Beneš által szorgalmazott Cseh Družina, amely novembertől az orosz hadseregen belül önálló alakulatként működött. (T.G. Masaryk, 1990. 469.)

  1. augusztus 25.

Matúš Dula, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke gróf Tisza István miniszterelnöknél tett audienciája során tárgyalt a szlovákok iránti soviniszta megnyilvánulások mérsékléséről és a párt üldöztetésének megszüntetéséről. (Kemény, 1999. 82-83.)

  1. augusztus-szeptember

Sz. D. Szazonov cári külügyminiszter a cseh-szlovák emigrációs politikai és katonai szervezkedéssel kapcsolatosan kifejtette a germanizmus gyöngítésére és Csehország újonnani megteremtésére vonatkozó terveit, amely „a Romanovok koronájának sugarában ragyogjon”. (Kemény, 1999. 38-39.)

  1. szeptember-október

Ottó Škrovina evangélikus lelkész szorgalmazta a szlovák nyelv oktatásának bevezetését a népiskolákban kérve a szülők támogatását és a királyi tanfelügyelő általi törvényes elrendelését. (Kemény, 1999. 46-47.)

1914 ősze

A magyar kormány betiltotta a Národný hlásnik c. szlovák lapot a „Hiénák háborút akarnak” c. vezércikk miatt. Ugyanezen évben tiltották be az óturai Svetlo c. lapot is. (Kemény, 1999. 325-326.)

  1. szeptember 1.

Lev Sychrava cseh jogász Svájcba utazott és ott elkezdte szervezni a külföldi cseh sajtópropagandát. (T.G. Masaryk, 1990. 469.)

  1. szeptember 2.

Megalakult a chicagói Cseh Nemzeti Szövetség, amely 1915. március 15-től az amerikai csehek központi szervezete lett. (T.G. Masaryk, 1990. 469.)

  1. szeptember 3.

Sándor János belügyminiszter félreértésre hivatkozva kérvényezte a Slovenský denník újbóli kiadását kiemelve a szlovákok hűséges harctéri ellenállását. (Kemény, 1999. 83-84.)

  1. szeptember 4.

Letartóztatták V. J. Klofáč parlamenti képviselőt, a Cseh Nemzeti Szocialista Párt vezetőjét és betiltották a párt lapját. – Oroszországi csehek memorandumot dolgoztak ki a cseh kérdésről és azt elküldték az orosz kormánynak. (T.G. Masaryk, 1990. 469.)

  1. szeptember 10.

Az Amerikai Egyesült Államokban működő Szlovák Liga Memorandumot tett közzé, amelyben a szlovák nemzet számára önrendelkezési jogot és az önkormányzatiság megvalósítását követelte. (Dušan Kováč: Szlovákia története. Pozsony, 2001. 156.)

  1. szeptember 12–26.

Masaryk első hollandiai utazása alkalmával kapcsolatot teremtett angliai ismerőseivel. (T.G. Masaryk, 1990. 470.)

  1. szeptember 15.

Szazanov orosz külügyminiszter fogadta az oroszországi csehek küldöttségét. (T.G. Masaryk, 1990. 470.)

  1. szeptember 17.

Ugyanezt a küldöttséget a cár is fogadta és a cseh törekvések orosz támogatását ígérte. (T.G. Masaryk, 1990. 470.)

  1. szeptember 28.

A kiewi „Csehoszlovanban” közzétettek egy határozatot a cseh-szlovák bizottmányról, amely szerint „szerencsés kimenetelű” háború esetén a szlovákok által lakott megyéket Csehországhoz csatolták volna. (Kemény, 1999. 412.)

  1. október 14 – 29.
  2. G. Masaryk második hollandiai útján Rotterdamben találkozott R. W. Seton-Watsonnal, aki a megbeszélések alapján memorandumot készített az angol külügyminisztérium részére Masaryk cseh államalapító elképzeléseiről. (T.G. Masaryk, 1990. 470.)
  3. november 23.

Ausztria-ellenes plakátok terjesztéséért a morvaországi Přerovban kivégeztek egy S. Kratochvíl nevű férfit. Hasonló ok miatt 1914-ben még további két embert végeztek ki. 1915-ben az orosz cárnak a szláv népekhez intézett röpirata terjesztéséért 18 halálos ítéletet szabtak ki. (T.G. Masaryk, 1990. 470.)

  1. november 29.

Az amerikai Szlovák Liga körlevelet adott ki a szlovák nemzet teljes autonómiája és önrendelkezésének érvényesítési joga érdekében kiadásra kerülő emlékiratáról a szövetséges és társult hatalmak diplomáciai körei részére. (Kemény, 1999. 263-266.)

  1. december elején

Masaryk kifejtette Benešnek, későbbi legközvetlenebb munkatársának a háborús cseh ellenállás szervezetéről és céljairól vallott elképzeléseit, megteremtve ezzel a csehországi titkos bizottság (Maffia) és a külföldi ellenállás programjának az alapját. (T.G. Masaryk, 1990. 470.)

  1. december 5.

A Svornosť c. chicagói cseh lap tudósítása szerint Ján Kvačala egyetemi tanár Kiewben önkéntes szlovák légiót szervezett az oroszokkal való együttműködés céljából. (Kemény, 1999. 218.)

  1. december 17.

Engedélyezték az oroszországi Cseh Družinába cseh és szlovák nemzetiségű osztrák-magyar hadifoglyok besorozását. (T.G. Masaryk, 1990. 470.)

  1. december 18.

Masaryk Olga lányával gyógyüdülés ürügyén Olaszországba utazott és Rómában elkezdte emigrációs politikai tevékenységét. (T.G. Masaryk, 1990. 470.)

  1. január 15.

Párizsban megjelent az L Independence Tchéque című lap. (T.G. Masaryk, 1990. 470.)

  1. január 28. – február 1.

A párizsi cseh-szlovák kongresszuson kísérlet történt a külföldi szervezetek egységes kereteinek a megteremtésére, de az Amerikában élő csehek és szlovákok távollétében ez nem sikerült. (T.G. Masaryk, 1990. 471.)

  1. február 16.

Megjelent a Csehszlovák Nemzeti Tanács kiáltványa, amelynek terjesztését a magyar kormány tiltotta magyar és osztrákellenes tartalma miatt. (Kemény, 1999. 309-310.)

  1. február 22.

Az Amerikai Egyesült Államokban működő Szlovák Liga Chicagóban kongresszust tartott. A háború éveiben Albert Mamatey elnökletével működött, aki előkészítette a későbbi clevelandi egyezményt. (Kemény, 1999. 526.)

  1. március

A cseh polgári pártok képviselői Prágában Beneš vezetésével titkos találkozókat tartottak, ahol eldöntötték, hogy támogatják a külföldi csehszlovák politikai akciót. A találkozó legfontosabb résztvevői: K. Kramář, A. Rašín, J. Scheiner, A. Hajn. (T.G. Masaryk, 1990. 471.)

  1. március 23. – április 30.

Matúš Dula, a Szlovák Nemzeti Párt elnökének Jászi Oszkárhoz címzett két levelében kifejtette a szlovákok körében eluralkodott soviniszta megnyilvánulások miatti aggodalmát. (Kemény, 1999. 298-299.)

  1. április 3.

A 28. (prágai) gyalogezred harc nélkül megadta magát az oroszoknak. Ferenc József április 17-én feloszlatta az ezredet. Az eset kapcsán csehellenes kampány kezdődött az egész Monarchiában. (T.G. Masaryk, 1990. 471.)

  1. április 13.

Oroszországi csehek és szlovákok memorandumot adtak át Szazanov külügyminiszternek egy cseh hadsereg felállításáról. (T.G. Masaryk, 1990. 471.)

  1. április 18.

Az Amerikai Egyesült Államokban élő emigráns csehek és szlovákok közös szláv gyűlést tartottak Clevelandben, amelyet pánszláv gyűlésnek hirdettek meg sérelmeik jövőbeni orvoslása céljából. (Kemény, 1999. 354-355.)

  1. április 26. – 1915. december 9.

Ferdiš Juriga egyedüli szlovák képviselő kétszer felszólalt a magyar parlamentben a népfelkelési törvény módosítása és az indemnitási vita ügyében. (Kemény, 1999. 358-362.)

  1. május 1.
  2. Denis szerkesztésében megjelent a La Nation Tchéque első száma. A lap 1917. június 1-jétől a párizsi Csehszlovák Nemzeti Tanács hivatalos lapja lett. (T.G. Masaryk, 1990. 471.)
  3. május

Masaryk „Independent Bohemia“ című memorandumot juttatott el E. Grey brit külügyminiszternek. (T.G. Masaryk, 1990. 471.)

  1. május elején

Dürich agrárpárti cseh képviselő Svájcba emigrált. Ellentét támadt közte és Masaryk között. Külön szervezetet akart létrehozni Oroszországban. 1917-ben kizárták a Csehszlovák Nemzeti Tanácsból. (T.G. Masaryk, 1990. 471.)

  1. május 21.

Letartóztatták K. Kramář képviselőt és J. Scheinert, a Cseh Sokol egyesület elnökét, a titkos bizottság (Maffia) tagjait. Scheinert két hónappal később szabadon engedték. Kramář (és több társa) ellen 1916-ban pert indítottak és halálra ítélték oroszországi kapcsolatai miatt (a „Szlovák Birodalomra“ vonatkozó terve nem tudódott ki). 1917. július 2-án amnesztiával szabadult, vele együtt összesen 719 cseh elítélt került ekkor szabadlábra. (T.G. Masaryk, 1990. 471.)

  1. május 24.

Az Amerikai Egyesült Államokban élő emigráns csehek és szlovákok cseh nemzeti gyűlést tartottak Clevelandben, amelyre a Svet c. napilapban toboroztak közönséget. František Kopecký szónoklatában amerikai támogatást kért a német militarizmus ellen. (Kemény, 1999. 354-356.)

  1. június 6.

Masaryk Husz János máglyahalálának 500. évfordulóján előadást tartott Genfben, ahol először követelte nyilvánosan az önálló csehszlovák állam megteremtését. (T.G. Masaryk, 1990. 471.)

  1. június eleje

A 36. Mladá Boleslav-i gyalogezred átállt az oroszokhoz. (T.G. Masaryk, 1990. 472.)

  1. június 21.

Ifj. Erdélyi János országgyűlési képviselő Matúš Dulához írt levelet a nemzeti sérelmek orvoslása érdekében. Matúš Dula tárgyalási hajlandóságának Tiszaék is nagy jelentőséget tulajdonítottak. (Kemény, 1999. 409.)

  1. június 26.

A Szlovák Nemzeti Párt elnöksége nyilatkozatban éltette a szlovák katonák harctéren bizonyított hősies magatartását. (Kemény, 1999. 428-429.)

  1. július 17.

Svetozár Hurban Vajanský író, politikus nyilatkozata jelent meg a Národnie noviny c. lapban, amelyben elhatárolódott a cseh-szlovák egységtörekvésektől. Lealacsonyítónak ítélte a szlovákok által lakott megyék Csehországhoz való csatolását. (Kemény, 1999. 412.)

  1. július 31.

Dr. Pazúrik József Semmit rólunk nélkülünk! című Národnie novinyban közölt cikkében megfogalmazott nézetek ellentétet váltottak ki Jozef Škultéty és Hurban Svätozár között. (Kemény, 1999. 415.)

  1. augusztus

A szlovák nemzetiségi vezetők nyári akció keretén belül memorandumtervezet adtak ki gróf Tisza István miniszterelnök részére, amelyben nyelvi, kulturális, közigazgatási és  igazságszolgáltatási követeléseiket fogalmazták meg. (Kemény, 1999. 474-478.)

  1. augusztus 21.

Matúš Dula, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke Národné novinyban megjelent írásában felvetette a magyar-szlovák nemzetiségi kiegyezés lehetőségét. (Kemény, 1999. 472-474.)

  1. augusztus 22.

Lev Sychrava szerkesztésében megjelent a Československá samostatnosť című lap, amely a masaryki nézetek cseh és szlovák nyelvű orgánuma volt. (T.G. Masaryk, 1990. 472.)

  1. szeptember 3.

Beneš Svájcba emigrált. A prágai titkos bizottság vezetését Přemysl Šámal vette át tőle. (T.G. Masaryk, 1990. 472.)

  1. szeptember 11.

A Slovenský denník aktuális számában egyértelműen a cseh-szlovák egységre való törekvés a mérvadó s annak mindkét nyelven való érvényre jutása. (Kemény, 1999. 330.)

  1. szeptember 14.

Svetozár Hurban Vajanský nyilatkozatában cáfolta és elítélte a Slovenský denník szlovák nyelv fejlődésképtelenségére vonatkozó cikkét. (Kemény, 1999. 327.)

  1. szeptember 16.

Edvard Beneš Párizsba érkezik és ott Masaryk professzorral nem egész két hetet tölt el, genfi megállapodásuk  értelmében megtette az előkészületeket franciaországi rendszeres politikai munkájukhoz. (Kemény, 1999. 508.)

  1. október 11.

Merle Béla genfi osztrák-magyar főkonzul jelentéséből egyértelművé vált, hogy a cseh emigráció külföldi tevékenysége során a párizsi Komiténak sikerült ugyanolyan kivételes jogot szerezni az olaszországi cseheknek, mint amilyet a franciaországi csehek kaptak. (Kemény, 1999. 533.)

  1. október 17.

Ippen Tivadar közös külügyminisztériumi osztályfőnök titkos átiratában beszámolt róla, hogy a cseh agitáció központjának áthelyezését tervezik Svájcból Angliába a délszlávokkal való együttműködés céljából, amelyet Hollandiából szükséges figyeltetni. (Kemény, 1999. 532.)

  1. október 19.

Asquith angol miniszterelnök elvállalta Masaryk londoni egyetemi előadásának (A kis nemzetek problémája az európai válságban) elnökségét és az előadásra eljuttatott írásos üzenetében bejelentette, hogy az Angliában élő cseheket nem internálják és vagyonukat sem zárolják. (T.G. Masaryk, 1990. 472.)

  1. október 22-23.

Az amerikai Szlovák Liga és a Cseh Nemzeti Szövetség képviselői Clevelandban megállapodást írtak alá arról, hogy támogatják Csehország és Szlovákia egyesülését egy föderatív államban, széleskörű autonóm jogokat biztosítva Szlovákiának. (T.G. Masaryk, 1990. 472.)

  1. október 24.

A bécsi rendőrfőnökség Pr. 19.364. sz. alatt részletes jelentést dolgozott ki a Monarchia-ellenes külföldi cseh politikai mozgalmakról. Sychrava egyik elfogott levele alapján pontos információik voltak Masaryk tevékenységéről, a Cseh Külföldi Bizottság munkájának az előkészületeiről. Masaryk tevékenységéről a bécsi rendőrfőnökség már korábban, 1915. szeptember 8-án Pr. Z. 3454/2. sz. alatt külön részletes elemzést készített. (Kemény, 1999. 535-536.)

  1. október 26.

Tisza István miniszterelnök kijelentette, hogy a hazafi szlovákság segítésére törekszik, s távol kell tartani őket a nacionalista irányzatoktól és agitátoroktól. (Kemény, 1999. 556.)

  1. november 14.
  2. G. Masaryk cseh politikus Edvard Benešsel és Jozef Dürichhel, valamint a Párizsban élő szlovák Milan Rastislav Štefánikkal közösen létrehozták a Külföldi Csehszlovák Akcióbizottságot, amely 1916 márciusától Csehszlovák Nemzeti Tanács néven sorra érte el a diplomáciai sikereket az antantországok kormányainál. Ekkor jelent meg az Akcióbizottság manifesztuma a La Nation Tchèque c. lapban. (Kemény, 1999. 508, 511, 516-520.)
  3. november 21.

Edvard Beneš Masaryk meghívására Londonba érkezett, ahol szervezeti kérdésekről tárgyaltak és amerikai szervezetek számára terveket kidolgoztak ki elképzeléseikről, szervezeteikről, az európai katonai és politikai helyzetről. (Kemény, 1999. 512.)

  1. december 13.

Edvard Beneš első ízben találkozott Milan Rastislav Štefánikkal Štrimpl festőművész párizsi lakásán. Két nap múlva ismét találkoztak, s megbeszélték együttműködési tervüket valamint franciaországi politikai tevékenységünk irányvonalait. (Kemény, 1999. 512.)

  1. december 18.

Az 1907-es „lex Apponyi” alapján több községi elemi iskola oktatója ellen eljárás indult a magyar nyelv oktatásának elhanyagolása miatt. Árvában 3 eset, Liptóban 2 eset fordult elő. (Kemény, 1999. 575-576.)

  1. január 2.

A Népszava vezércikke tudósítása szerint gróf Tisza István nemzetiséget érintő újévi beszédében fő feladatának tekintette a nem-magyarajkúakkal való jó viszony ápolását, egyaránt Ausztriával, s testvéri megértés fenntartását Horvát-Szlavónországgal.  (Kemény, 1999. 578-579.)

  1. január 7.

Masaryk Londonban a King’s College professzoraként „A tizenegyedik órában” címmel memorandumot készített R. W. Seton-Watson és elvbarátai részére, amely már 1916 áprilisában körözésre került Londonban. Kifejtette nézeteit a háborús viszonyokról, több katona szükségességéről. Az osztrákokat és magyarokat a pángermanizmus eszközeinek és bábjainak ítélte. A balkáni háború fontosságát, Németország politikai terveinek ellensúlyozását, Közép-Európa nem német nemzeteinek szövetségesek általi felszabadítását helyezte középpontba. (Kemény, 1999. 579-585.)

  1. január 11.

Beneš londoni letartóztatása után visszatért Párizsba, ahonnan Masaryk professzor segítségével szabadult. A Sorbonne egyetemen tartottak előadássorozatot a szlávok helyzetéről. (Kemény, 1999. 513.)

  1. február 1.

Masaryk professzor Izvolszkij orosz nagykövetnél tett látogatása során tájékoztatta franciaországi tevékenységükről és terveikről. (Kemény, 1999. 513.)

  1. február 4.

Masaryk professzor politikai megbeszélésen vett részt Aristide Briand külügyminiszternél, akit sikerült meggyőznie a pángermanizmus eszméjének fenyegető valóságáról. (Kemény, 1999. 513.)

  1. február 3.

Briand francia miniszterelnök fogadta Masarykot és kijelentette, hogy támogatja Ausztria-Magyarország felosztásának a gondolatát. (T.G. Masaryk, 1990. 473.)

  1. február 22.

Masaryk előadása a Sorbonne-on A világ szlávjai címmel. (T.G. Masaryk, 1990. 473.)

  1. február 22-április 2.

A Társadalomtudományi Társaság által rendezett Közép-Európa vitát bemutató kiadás megosztotta a vitázókat. A Friedrich Neumann által keltett „Mitteleurópa”-agitáció Magyarországon is ellentétes nézeteket váltott ki. A koncepció magyarországi kidolgozása Jászi Oszkár nevéhez fűződik, aki demokratikus keretek között kívánta érvényesíteni. Emiatt sokan a nemzetiségiek közül vitába szálltak vele, miszerint csak a német hegemónia előretörését segítené. Kunfi Zsigmond is hevesen ellenezte, mivel nézete szerint ilyen alapon demokratikus politika nem lehetséges, a nemzetiségek felett csak rejtett abszolutizmussal tartható fenn, s ezáltal még jobban kiújulnak a nemzetiségi ellentétek. Jászi Oszkár szerint sem lett volna végleges megoldás, ő ugyanis hitt a kultúrember hadicéljában, az Európai Szövetséges Államok kivívásában.  (Kemény, 1999. 620-625, 626.)

  1. február 26.

A rendőrségi jelentések alapján a háború kitörése előtt számos cseh és szlovák közösségi forma, egyesület létezett, mint a „Česká beseda” vagy a „Szlovenszki spolok”. Mindemellett jelent volt több folyóirat is, mint a Slovenské noviny és a Slovenský denník, amely pánszláv irányultságot képviselt. (Kemény, 1999. 628-629.)

  1. március

Masaryk párizsi tartózkodása idején megalakult a Csehszlovák Nemzeti Tanács (a Cseh Külföldi Bizottság jogutódja). Elnöke: Masaryk, alelnökei: J. Dürich és M. R. Štefánik, főtitkára: E. Beneš. (T.G. Masaryk, 1990. 473.)

  1. március 6.

Betiltották a dr. Sychrava által szerkesztett Českoslovenká Samostatnosť című szlovák lapot, amelyben a cseh és szlovák nemzet politikai önállóságát és csehszlovák nemzetegység koncepcióját hirdették. (Kemény, 1999. 567, 569.)

  1. április 8.

A párizsi cseh emigráció politikai szemléjében kifejtette nézeteit az elkövetkező békéről, Ausztria-Magyarország megsemmisítéséről, a magyarok „háborús felelősségéről“. Egyértelműen kijelentették, hogy a német és a magyar nemzet erőszakos, s a szlávok ellen elkövettett gaztetteik miatt fel kell bomlasztani szövetségüket. (Kemény, 1999. 571-573.)

  1. április 17.

Az orosz hadseregben engedélyezték a csehszlovák brigád megalakulását. (T.G. Masaryk, 1990. 473.)

  1. április 25-május 1.

Kiewben cseh-szlovák kongresszus tartottak. A kongresszuson felhívásokat bocsátottak ki a cseh és szlovák nép felszabadítása, egyjogúsítása ügyében, cseh-szlovák hadseregcsoport felállításának érdekében, oroszországi szláv származású alattvalók érdekvédelme. Az antanthatalmak oldalán állva s a szlávság erejében bízva kijelentették, hogy az össznémet világuralmi törekvések és Ausztria–Magyarország szétverése a fő cél. (Kemény, 1999. 659., 660-664.)

  1. május 19–22.
  2. Kramář 1915. december 9-én elkezdett perében az utolsó szó jogán mondott beszédében elemezte a Monarchia helyzetét, szláv politikáját. (T.G. Masaryk, 1990. 473.)
  3. június elején

Dürich Oroszországba érkezett, hogy megszervezze a csehszlovák katonai erőket. (T.G. Masaryk, 1990. 473.)

  1. június 16.

Jankovics Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter Pesti Naplóban közölt cikk tudósítása szerint törvényjavaslatot nyújtott be a nyelvek oktatásának megreformálása ügyében. A fő hangsúlyt a nemzeti nyelvek oktatására helyezte kiterjesztve azok oktatását a középiskolákban is, hogy a nemzetiségi vidékeken lévő gimnáziumokban a magyar tanulóknak is alkalmuk legyen román vagy szláv nyelveket tanulni. (Kemény, 1999. 654.)

  1. június 25.

A zágrábi pályaudvaron egy átutazó katona cseh nyelvű államellenes röpiratot nyújtott át az egyik őrtálló katonának, amely szerint a németek és a magyarok a világ uraivá akarnak válni s minden szláv nemzetet rabszolgává tenni, ezért nem szabad harcolni az ellenség oldalán. (Kemény, 1999. 657-658.)

  1. június 27.

A cár beleegyezett a szláv hadifoglyok szabadon bocsátásába, de ezt az engedélyt később, augusztusban visszavonták. (T.G. Masaryk, 1990. 473.)

  1. augusztus 29.
  2. R. Štefánik és az oroszországi csehszlovák szervezetek képviselői aláírták az úgynevezett kijevi jegyzőkönyvet, amelyben elismerték a Masaryk vezette párizsi Csehszlovák Nemzeti Tanács vezető szerepét. J. Dürich ezt követően létrehozta a Masarykéktól független Oroszországi Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, amelyet az orosz kormány is elismert. Az ellentét, illetve rivalizálás Dürichnek a párizsi Csehszlovák Nemzeti Tanácsból való kizárásával ért véget. (T.G. Masaryk, 1990. 473.)
  1. október 20.

Az orosz hadseregben ismét engedélyezték a csehszlovák hadtest megalakítását. (T.G. Masaryk, 1990. 473.)

  1. november
  2. W. Seton-Watson kiadta The New Europe című folyóiratának első számát, amelyben Masaryk a pángermanizmus veszélyéről közölt tanulmányt. (T.G. Masaryk, 1990. 474.)
  3. november 14.

Megalakult a bécsi parlament cseh képviselőit tömörítő Cseh Szövetség. (T.G. Masaryk, 1990. 474.)

  1. november 26.

Meghalt Ferenc József császár. (T.G. Masaryk, 1990. 474.)

  1. november 30.
  2. Beneš, T. G. Masaryk és M. R. Štefánik politikai koncepciói, amelyeket a francia miniszterelnöknek is felvázoltak, a propaganda révén is annyira érvényesültek, hogy a szövetségesek némely hivatalos nyilatkozatába is bekerültek – így az osztrák-magyar békejavaslatra adott válaszjegyzékbe, 1917 januárjában Wilson elnökhöz intézett híres jegyzékbe is. (Kemény, 1999. 514.)
  3. december 22.

A cár fogadta a csehek moszkvai bizottságának a küldötteit. Hűségnyilatkozatukra válaszolva kijelentette: „Meg vagyok győződve róla, hogy a csehek nem fognak reményeikben csalatkozni.” (T.G. Masaryk, 1990. 474.)

  1. január 4.

A cár felhatalmazta a cseh és szlovák tiszteket, hogy orosz zászló alatt harcoljanak nemzetükért. (T.G. Masaryk, 1990. 474.)

  1. január 10.

Az antant válasza Wilson elnök 1916. december 20-i levelére. Ebben a szövetségesek kifejtették háborús céljaikat, köztük azt a követelményt, hogy „az olaszok, szlávok, románok és a csehszlovákok” felszabaduljanak az idegen uralom alól. (T.G. Masaryk, 1990. 474.)

  1. január 17.

Önkéntes cseh katonai alakulat szerveződött Olaszországban. (T.G. Masaryk, 1990. 474.)

  1. január 24 és 31.

A Cseh Szövetség az antantválasz kapcsán két alkalommal is kinyilvánította lojalitását a Monarchiával szemben. (T.G. Masaryk, 1990. 474.)

  1. március

A cseh képviselők törekvéseik kinyilvánítsa céljából egységdemonstrációt tartottak a Reichsratban. (Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés – magyar nemzetiségi politika 1867-1918. Pozsony, 1999. 130.)

  1. március 18.

Masaryk táviratban kérte Miljukuvot, az ideiglenes orosz kormány külügyminiszterét, hogy támogassa a csehszlovák törekvéseket. (T.G. Masaryk, 1990. 474.)

  1. március 24.

Az ideiglenes orosz kormány jóváhagyta az oroszországi csehszlovák légiók szabályzatát. (T.G. Masaryk, 1990. 474.)

  1. április 26.

A morvaországi Prostějovban 8000 ruhagyári munkás éhségtüntetését a kivezényelt katonaság fegyverrel oszlatta szét. A beavatkozás nyomán 28 halott, több mint 40 sebesült maradt a helyszínen. (T.G. Masaryk, 1990. 474.)

  1. május 16.

Masaryk megérkezett Londonból Pétervárra. Két nappal korábban Miljukov lemondott. (T.G. Masaryk, 1990. 474.)

  1. május 30.

Újra megnyílt a bécsi Reichsrat, az osztrák parlament. A Cseh Szövetség úgynevezett államjogi deklarációt nyújtott be, amelyben követelte a cseh országrészek autonómiáját és Szlovákia Csehországgal való egyesülését. (T.G. Masaryk, 1990. 475.)

  1. június 13.

Masaryk és Thomas francia hadügyminiszter egyezménye 30 000 csehszlovák hadifogoly Franciaországba szállításáról. (T.G. Masaryk, 1990. 475.)

  1. július 2.

Az oroszországi csehszlovák brigád Zborownál győztes ütközetet vívott a központi hatalmak alakulataival. (T.G. Masaryk, 1990. 475.)

  1. július 21

Cseh és szlovák vezető politikusok megbeszélése Bécsben Csehország és Szlovákia egyesülésének az előkészítéséről. (T.G. Masaryk, 1990. 475.) 1917. augusztus 1–15.

Masaryk Kijevben és Moszkvában beszédet mondott a csehszlovák légiók és szervezetek képviselői előtt a csehszlovák külföldi akció helyzetéről. (T.G. Masaryk, 1990. 475.)

  1. augusztus 17.

A francia kormány és a Csehszlovák nemzeti Tanács megállapodásának értelmében a franciaországi csehszlovák katonai alakulatok legfőbb parancsnokságát a CSNT-re ruházták. (T.G. Masaryk, 1990. 475.)

  1. szeptember 12.

Masaryk beszédet mondott Pétervárott, amelyben a csehszlovák légiókat a cseh Monarchia-ellenes politika legradikálisabb eszközének nevezte. (T.G. Masaryk, 1990. 475.)

  1. október 4.

Olaszország engedélyezte, hogy a csehszlovák hadifoglyokból Štefánik irányításával munkásosztagokat állítsanak fel. (T.G. Masaryk, 1990. 475.)

  1. október 9.

Az első önálló oroszországi csehszlovák hadtest létrehozását az orosz kormány jóváhagyta. (T.G. Masaryk, 1990. 475.)

  1. október végén

Masaryk Iasi-ba utazott, hogy személyesen győződjön meg a románok katonai, politikai helyzetéről, a csehszlovák légiók romániai bevetésének a lehetőségéről. (T.G. Masaryk, 1990. 475.)

  1. december 5.

Az osztrák parlamentben a német-osztrák képviselők kérdést intéztek „a csehek világháború alatt tanúsított magatartása” ügyében a belügyminiszterhez. (T.G. Masaryk, 1990. 475.)

  1. december 13.

Masaryk Pétervárról táviratot küldött Wilson elnöknek, amelyben a csehszlovák légiók amerikai támogatását kérte. (T.G. Masaryk, 1990. 475.)

  1. december 16.

A francia kormány tájékoztatta Poincaré köztársasági elnököt a CSNT hadseregalapítói tevékenységéről. (T. G. Masaryk, 1990. 476.)

  1. december 19.

A francia kormány dekrétumot adott ki a franciaországi csehszlovák hadseregről. (T.G. Masaryk, 1990. 476.)

  1. november-december folyamán – a pétervári Čechoslovák című lap folytatásokban közölte Masaryk Az Új Európa című munkájának első változatát. (T.G. Masaryk, 1990. 476.)
  2. január 6.

Cseh parlamenti képviselők az úgynevezett vízkereszti nyilatkozatban a cseh önrendelkezési jog alapján Csehország és Szlovákia egyesülését követelték, amit osztrák és magyar részről heves tiltakozást váltott ki. (T.G. Masaryk, 1990. 476.)

  1. január 7.

Életbe lépett a francia kormány és a CSNT egyezménye a franciaországi csehszlovák hadseregről. (T.G. Masaryk, 1990. 476.)

  1. január 8.

Wilson elnök kongresszusi üzenetében ismertette béketervének híres tizennégy pontját. (T.G. Masaryk, 1990. 476.)

  1. január 15.

Megállapodás született az ukrán kormánnyal az Ukrajna területén található csehszlovák légiókról, azok kivonásáról.

  1. január 17-25.

Általános sztrájk a Monarchiában. (T.G. Masaryk, 1990. 476.)

  1. február 7.

Az oroszországi csehszlovák légiókat a francia hadsereg részeként kezelték a szovjet-orosz hatóságok. (T.G. Masaryk, 1990. 476.)

  1. február 10.

A CSNT oroszországi képviselői megállapodást írtak alá a szovjet-orosz kormánnyal, amely biztosította a légiók fegyveres semlegességét. (T.G. Masaryk, 1990. 476.)

  1. február 15.

A CSNT toborzást hirdetett meg a franciaországi csehszlovák légiókba. (T.G. Masaryk, 1990. 476.)

  1. tavasz

A háború kezdetén passzivitásba vonult Szlovák Nemzeti Párt reaktivizálódott Matúš Dula vezetésével Túrócszentmártonban, Vavro Šrobárral az élen Rózsahegyen, Emil Stodola irányítása alatt Pesten és a katonai szolgálatát töltő Milan Hodža körül Bécsben kialakult csoportokban, akik újjáteremtették a polgári szlovák politikai mozgalmat. (Szarka, 1999. 130.)

  1. március 3.

A csehszlovák légiók és szovjet-orosz csapatok Bahmacsnál együtt harcoltak a központi hatalmak csapatai ellen. (T.G. Masaryk, 1990. 476.)

  1. március 26.

A CSNT oroszországi fiókja Sztálin népbiztossal megállapodást kötött az oroszorsági csehszlovák légiók Szibérián és Vlagyivosztokon át történő kivonásáról. (T.G. Masaryk, 1990. 476.)

  1. április 8–10.

Rómában az Osztrák-Magyar Monarchia elnyomott nemzeteinek a képviselői tanácskozásra ültek össze, hogy összehangolják törekvéseiket. (T.G. Masaryk, 1990. 477.)

  1. április 13.

Alois Jirášek cseh író egy prágai nagygyűlésen felolvasta az úgynevezett Nemzeti Esküt, amelyben a cseh pártok tiltakoztak Czernin külügyminiszter április 2-i bécsi beszédének a cseheket és Masarykot sértő kitételei ellen. (T.G. Masaryk, 1990. 477.)

  1. április 21.
  2. R. Štefánik és Orlando olasz külügyminiszter megállapodást írtak alá az olaszországi csehszlovák légiók felállításáról. (T.G. Masaryk, 1990. 477.)
  3. április 29.

Masaryk Tokión keresztül megérkezett az Egyesült Államokba. (T.G. Masaryk, 1990. 477.)

  1. május 1.

A szociáldemokraták által kezdeményezett liptószentmiklósi kongresszuson követelték a csehszlovák állam létrehozását. (Szarka, 1999. 130; Kováč, 2001. 329.)

  1. május 14.

A csehszlovák légiók Cseljabinszkban összetűztek a szovjet-orosz katonai alakulatokkal. Az összetűzés után a csehszlovák légiók feladták korábbi semlegességüket, és május 25-től kezdődően egyre gyakoribbak voltak az összecsapások a szovjet-orosz hadsereggel. A légiók egre inkább beleavatkoztak az oroszországi belviszonyokba. Rövid időn belül a csehszlovák légió ellenőrzés alá került a szibériai vasútvonal valamennyi fontosabb állomása, majd az egész vonal felett átvették a felügyeletet. (T.G. Masaryk, 1990. 477.)

  1. május 22.
  2. Cecil angol külügyminiszter elismerte a csehszlovák nemzet jogát az önállóságra. (T.G. Masaryk, 1990. 477.)
  3. május 24.

Az olaszországi csehszlovák légiók ünnepélyes zászlóbontása. A Szlovák Nemzeti Párt bizalmas tanácskozásán a szlovák politikusok véglegesen felvállalták Magyarországtól való elszakadást és a csehszlovák állam ügyét.  (Kováč, 2001. 166.)

  1. május 29.

Az amerikai kormány „rokonszenvéről biztosította” a Monarchia elnyomott nemzeteit. (T.G. Masaryk, 1990. 477.)

  1. május 30.

Az amerikai cseh és szlovák szervezetek Masarykkal közösen megállapodást írtak alá Pittsburghban, amely a megalakítandó csehszlovák államon belül elismerte Szlovákia nagyfokú önállóságát. (T.G. Masaryk, 1990. 477.) 

  1. június 2-8.

A májusi szlovák katonai lázadások után a kragujevaci laktanyában a 71. gyalogezred szlovák katonái fellázadtak. 44 főt kivégeztek közülük. (T.G. Masaryk, 1990. 477.)

  1. június 19.

Wilson elnök fogadta Masarykot és az oroszországi légiókról tárgyalt vele. (T.G. Masaryk, 1990. 477.)

  1. június 28.

Az amerikai kormány nyilatkozatában kilátásba helyezte, hogy támogatni fogja a német és osztrák-magyar uralom alatt lévő nemzetek felszabadítási akcióit. (T.G. Masaryk, 1990. 478.)

  1. június 29.

A francia kormány elsőként deklarálta a csehszlovák nemzet jogát az önállóságra és a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot de facto csehszlovák kormányként ismerte el. – Az amerikai kongresszus megszavazta a bevándorlási törvény módosítását, amely lehetővé tette az oroszországi csehszlovák légiók tagjainak a szabad beutazást Amerikába. (T.G. Masaryk, 1990. 478.)

  1. július 4.

Ferdiš Juriga parlamenti beszédében kijelentette, hogy a kisebbségi nemzeteket nem illik illetlenül említeni, így a szlovákokat sem tótként, s igazán demokratikus választójogra van szükség. Mivel a magyar állam polyglott, szent legyen az anyanyelv minden nemzetnek egyaránt. (Országgyűlési napló, https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_KN-1910_40/?pg=287&layout=s 280., https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_KN-1910_40/?pg=288&layout=s 281.)

  1. július 7.

A párizsi szerb követ üdvözölte a francia kormány június 29-i csehszlovák döntését. (T.G. Masaryk, 1990. 478.

  1. július 12.

A szovjet-orosz kormány feloszlatta a Csehszlovák Nemzeti Tanács oroszországi fiókját. (T.G. Masaryk, 1990. 478.)

  1. július 14.

Prágában megalakult a forradalmi Csehszlovák Nemzeti Bizottság, amely a hazai cseh-szlovák ellenállás legfőbb szervévé vált. (Kováč, 2001. 167.)

  1. július 13.

Újjászervezték a cseh politikai pártok nemzeti csúcsintézményét, a Csehszlovák Nemzeti Bizottságot. A CSNB elnöke: K. Kramář, alelnöke az agrárpárti A. Švehla és a nemzeti szocialista párti J. Klofáč lett. (T.G. Masaryk, 1990. 478.)

  1. július 21.

Anton Štefánek prágai levelében Pavol Blahónak arról panaszkodott, hogy a korábbi lapbeszüntetések és hallgatás után a prágaiak már helótanépként tekintenek a szlovákokra.  (Szarka, 1999. 131.)

  1. augusztus 2.

A japán kormány az oroszországi intervenció megszervezését sürgette. (T.G. Masaryk, 1990. 478.)

  1. augusztus 9.

Nagy-Britannia kormánya a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot de facto kormánynak ismerte el. (T.G. Masaryk, 1990. 478.)

  1. augusztus 21.

Andrej Hlinka a Szlovák Néppárt vezéregyénisége Matúš Dulához intézett sürgetésében jelként idézte a Pesti Újságot: „Nyilatkozzanak a tót politikusok, mert hallgatásuk végzetes lehet rájuk.” (Szarka, 1999. 131.)

  1. augusztus 23.

Lodge szenátor az amerikai szenátus külügyi bizottságában a csehszlovák nemzet önállóságát a legfontosabb békefeltételnek minősítette. (T.G. Masaryk, 1990. 478.)

  1. augusztus 31.

Masaryk a csehszlovák kérdésről memorandumot juttatott el Lansing amerikai külügyi államtitkárhoz. (T.G. Masaryk, 1990. 478.)

  1. szeptember

Milan Hodža radikális kiválást érintő röpiratában kifejtette, hogy elsikkadt az önálló szlovák állam létrehozásának gondolata, mivel talán túl kevesen vannak hozzá. A csehekkel való közös állam létrehozását preferálta visszanyúlva a nagymorva államisághoz. (Szarka, 1999. 133.) 

  1. szeptember 3.

Az amerikai kormány elismerte a csehszlovák törekvések jogosultságát és a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot de facto kormányként kezelte. Az angol kormány a CSNT-vel való kapcsolatait a katonai és diplomáciai együttműködésben az államközi kapcsolatok szintjére emelte. (T.G. Masaryk, 1990. 478.)

  1. szeptember 9.

A japán kormány az oroszországi csehszlovák légiókat reguláris hadseregnek, a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot a csehszlovák nemzet képviseleti intézményének tekintette. (T.G. Masaryk, 1990. 479.)

  1. szeptember 11.

Lloyd George az angol kormány nevében köszönetét fejezte ki a csehszlovák légiók szibériai anabázisáért. Masaryk elnök személyesen köszönte meg Wilsonnak az amerikai elismerést. (T.G. Masaryk, 1990. 479.)

  1. szeptember 12.

Matúš Dula, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke több szlovák politikus sürgetésére Budapestre hívta a szlovák közélet képviselőit. Itt döntöttek a Szlovák Nemzeti Tanács összetételéről. (Kováč, 2001. 168.)

  1. szeptember 27.

Az amerikai kormány úgy döntött, hogy nem vesz részt az oroszországi intervencióban. (T.G. Masaryk, 1990. 479.)

  1. október 1.

Az angol kormány közvetlen diplomáciai kapcsolatot létesített a CSNT-vel. (T.G. Masaryk, 1990. 479.)

  1. október 3.

Kína az oroszországi csehszlovák légiókat elismerte reguláris hadseregnek, a CSNT-t pedig a legfelső nemzeti képviseleti intézménynek. (T.G. Masaryk, 1990. 479.)

  1. október 7.

A szovjet-orosz kormány végrehajtó tanácsa a CSNT-t a csehszlovák állam de iure kormányaként ismerte el. (T.G. Masaryk, 1990. 479.)

  1. október 14.

Beneš bejelentette az antantkormányoknak, hogy a CSNT elnökének, Masaryknak szeptember 26-i határozata alapján megalakult Párizsban az Ideiglenes Csehszlovák Kormány és külügyminiszteri minőségében kinevezte az első csehszlovák követeket. A kormány elnöke Masaryk, hadügyminisztere M. R. Štefánik lett. Az  Ideiglenes Kormányt Franciaország (október 15.), Nagy-Britannia (október 23.), Olaszország (október 24.) is elismerte. (T.G. Masaryk, 1990. 479.)

  1. október 18.

Az Ideiglenes Kormány nevében Masaryk nyilvánosságra hozta a csehszlovák nemzet úgynevezett washingtoni függetlenségi nyilatkozatát. Wilson elnök az osztrák kormánynak küldött válaszában a CSNT elismerésére hivatkozva a Monarchia nemzeteinek szabad önrendelkezését szabta békefeltételül Ausztria-Magyarországnak. (T.G. Masaryk, 1990. 479.)

  1. október 19.

Ferdinand Juriga „búcsúbeszédet” mondott a magyar parlamentben. A magyar parlament aktív tagjaként a román nemzeti komité példáját követve, szintén a szlovák nemzeti önrendelkezés mellett foglalt állást Károly király proklamációjára hivatkozva az emberiség békéje érdekében. (Szarka, 1999. 136.; Kováč, 2001. 329.; Országgyűlési napló, https://library.hungaricana.hu/en/view/OGYK_KN-1910_41/?pg=357&layout=s 349.; https://library.hungaricana.hu/en/view/OGYK_KN-1910_41/?pg=358&layout=s 350.)

  1. október 28.

Prágában a Nemzeti Bizottság vette át a hatalmat, s kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. (Kováč, 2001. 171.)

  1. október 28-31.

Genfben tárgyalt a CSNT és a CSNB küldöttsége a csehszlovák államalapításról. (T.G. Masaryk, 1990. 480.)

  1. október 30.

Megalakult a túrócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács, amely a budapesti és prágai kormánnyal párhuzamosan tárgyalva, a csehszlovák államiság talaján megpróbált a szlovák nemzeti érdekeknek megfelelő megoldásokat érvényesíteni. A Szlovák Nemzeti Tanács létrehozására a csehszlovák nemzetegységet és államközösséget deklaráló tanácskozás keretei közt került sor. (Szarka, 1999. 130, 138-140.)

  1. október 31.

Emil Stodola, Andrej Hlinka és Ferdiš Juriga sérelmezték a szlovák nemzeti önállóság államjogi garanciáiról való lemondást, és csakis feltételekhez kötve – a csehszlovák viszony 10 éven belül való rendezése ellenében hagyták jóvá a csehszlovák államhoz való csatlakozást.  (Szarka, 1999. 139.)

  1. november 4.

Beneš meghívást kapott a szövetségesek párizsi fegyverszüneti tárgyalásaira. A nemzeti Bizottság kinevezte Szlovákia ideiglenes kormányát, amelynek Vavro Šrobár lett az elnöke. (Kováč, 2001. 329.)

  1. november 14.

Tomáš Garrigue Masarykot választották a Csehszlovák Köztársaság első elnökévé. (Kováč, 2001. 329.)

  1. november 15.

Masaryk búcsúlátogatáson mondott köszönetet Wilson elnöknek az amerikai kormány támogatásáért. (T.G. Masaryk, 1990. 480.)

  1. december 6.

A csehszlovák kormány küldötteként Milan Hodža megállapodott a magyar kormánnyal arról a demarkációs vonalról, amely mögé a magyar csapatok visszavonulását kérték. (Kováč, 2001. 329.)

  1. december 21.

Masaryk megérkezett Prágába, ahol a Nemzetgyűlésben letette a köztársasági elnöki esküt. (T.G. Masaryk, 1990. 480.) 

  1. december 24.

Vyx alezredes Magyarország és Csehszlovákia között demarkációs vonalat rögzítő jegyzéket adott át a magyar kormánynak. (Kováč, 2001. 329.)

 

Bajcsi Ildikó