Az MTA BTK Történettudományi Intézet első világháborús honlapja - Az MTA BTK Történettudományi Intézet első világháborús honlapja

A szlovák lojális (hungarofil) irányzat az első világháború második felében

Wed, 12 Jun 2019 07:44:12 +0000

A sok évszázados, etnikumfeletti hungarus patriotizmus a 19. század magyarosító szellemiségében egyre kevésbé lehetett természetes, s főleg hiteles állásfoglalás, ám egy sor szlovák értelmiségi a dualizmus évtizedeiben is elfogadta az egységes magyar politikai nemzet eszméjét, és szerepet vállalt a politikai, esetleg kulturális asszimilációt elfogadó, viszont anyanyelvi írásbeliség megteremtésében. A sztárépítész Ján Nepomuk Bobula, az evangélikus lelkész, végül szuperintendens Daniel Bachát vagy Szeberényi Gusztáv, a nyelvész-filológus Samo Czambel vagy Podhradszky György, a náluk türelmetlenebb kulturális mindenes, Adolf Pechány, a szerkesztő Karol Csecsotka munkái mellett tömeghatást gyakoroltak a kormánybarát szlovák lapok és a Magyarországi Tót Közművelődési Egyesület olvasó-, énekeskönyvei, fordításai.

A szlovák sajtó kormányzati kezelése az első világháború évei alatt

Wed, 12 Jun 2019 07:39:40 +0000

Fenti kérdés természetesen túlnő a sajtótörténet határain: egy társadalomfejlődésében, főként elitképzésében gátolt, korlátozott politikai palettával rendelkező etnikum esetében a periodikumok hivatottak pótolni a helyi vitafórumokat, véleménycserét és magát az össznemzeti diskurzust.

A szlovák szociáldemokraták választása 1918 őszén

Wed, 12 Jun 2019 07:36:55 +0000

A szlovák útkeresés harmadik ereje szociáldemokrácia, viszonya ellentmondásos mind a nemzeti mozgalomhoz, mind anyapártjához, az MSzDP-hez. A folyamatosan gyarapodó szlovák ipari munkássághoz és vezetőik ideológiájához mind a konzervatív, mind a polgári demokrata politikusok ellentmondásosan viszonyultak: a nemzetépítéshez igényt tartottak e tömegre, ám elutasították a vezetők marxista, azaz antikapitalista és ateista jelszavait, pontosabban a magántulajdon elleni harcot csak az „idegen”, értsd magyar, német, zsidó tőkések ellenében tekintették legitimnek, a „nemzeti vállalkozókat”, azaz saját magukat az elnyomott proletár nemzet ugyancsak hátrányos helyzetű tagjainak, tehát hiteles vezetőinek minősítették.