A Román és magyar nemzetépítő törekvések az első világháború időszakában című konferencia sajtóvisszhangja

2016. szeptember 15-én került sor a Román és magyar nemzetépítő törekvések az első világháború időszakában című nemzetközi konferenciára és az azt követő kerekasztal-beszélgetésre Bukarestben, a Balassi Intézetben. A rendezvényről (többek között) tudósítás jelent meg az M1 Ma reggel című műsorában, az Inforádión, a Magyar Tudományos Akadémia honlapján, az Újkoron a Bukaresti Rádióban, a Televiziunea Română Magyar Adásában és az Erdélyi Magyar Televízió Híradójában.

More info

Bécs−Budapest−Bukarest. Román útirányok 1918 őszén: A hazai román vezetők el nem köteleződő, kiváró álláspontja a háború utolsó hetei alatt

A hazai románság vezetői a harci cselekmények lezárultáig (a birodalom számára az olasz fronton) nem tudhattak semmi biztosat az Antant, mindenek előtt az Egyesült Államok szándékairól, a Monarchia fennmaradásának esélyeiről. Ugyanakkor Románia nemzetközi helyzete, szövetségesi státusa a bukaresti béke aláírása (1918. május 7.) után bizonytalanná vált. Ennek ellensúlyozására intenzív propagandát indított az Antant döntéshozói felé, el kívánván fogadtatni álláspontját, miszerint elsősorban szövetségesei miatt került ebbe a kényszerhelyzetbe, tudni illik a hadsereg nem kapta meg a rögzített támogatást. Az ország tehát érvényesnek tekinti az 1916-os szerződés területi rendelkezéseit.

More info

Erdély kérdése a román elit körében a bukaresti béke aláírásáig

Köztudott, hogy az összes román lakta (többé-kevésbé román többségű) régió politikai egyesítése, a nagy nemzeti állam létrehozása az 1840-es évek óta központi helyet foglalt el a két román fejedelemség elitjének gondolkodásában. A történeti Moldva keleti felének (Besszarábia) visszaszerzése ugyan még a jelszavak szintjén sem nagyon jelenhetett meg (az 1812 óta a területet uraló nagyhatalom, Oroszország sokáig magukat a román államokat is ellenőrzése alatt tartotta, és a krími háború után is a román államiságot fenyegető fő veszélynek számított), Erdély, a magyarországi részek (a román gondolkodás e kettőt mindig elkülöníti) és az ausztriai Bukovina megszerzése, ha úgy tetszik visszaszerzése viszont mindig a diskurzus része volt. Írók, történészek, egyesületek (a Transilvania, a Carpaţi, majd a Liga Culturală) hol nyíltan, hol burkoltan (a nemzet történeti-kulturális összetartozása) képviselték, amit viszont a kormányok, a vezető pártok természetesen nem tehettek meg, különösen 1883 óta, amikor Románia katonai szövetséget kötött a Monarchiával, s így a Hármas Szövetség társult tagja lett. Az uralkodó, a Hohenzollern-családból származó, német elkötelezettségű I. Károly főleg nem gondolhatott bármiféle kétértelmű, félreérthető megnyilatkozásra.

More info