Az MTA BTK Történettudományi Intézet első világháborús honlapja - Az MTA BTK Történettudományi Intézet első világháborús honlapja

A cseh-szlovák kérdés kronológiája 1914-1918

Tue, 30 Apr 2019 06:33:22 +0000

A cseh–szlovák egységgondolat, illetve együttműködés az első világháború utolsó szakaszában

Wed, 12 Jun 2019 07:48:22 +0000

A szlovákkérdés lehetséges megoldásai közül a korábbi történetírás a cseh–szlovák orientációt abszolutizálta és tárgyalta, ezért itt előtörténetét és a háború első felének történéseit mellőzve az utolsó másfél év eseményeit kívánom vázolni (a megelőző évek eseményeire lásd Ábrahám 2015).

A közös cseh−szlovák állam kikiáltásának vitatott kérdései

Wed, 12 Jun 2019 07:30:27 +0000

Mint egyéb helyen láttuk (Csehszlovákia megteremtésének és a cseh–szlovák államjogi viszonynak a megítélése a cseh és a szlovák tudományosságban) a közös állam kikiáltásának, megszervezésének napjai azóta is számos kérdést vetnek fel.

A Nagy Háború nemzeti céljai és olvasatai. Kisnemzeti nacionalizmusok Kelet-Közép-Európai átalakulásában 1914-1920

Mon, 17 Jun 2019 08:14:01 +0000

A kutatás magyar nyelvű zárókötete A Nagy Háború nemzeti céljai és olvasatai. Kisnemzeti nacionalizmusok Kelet-Közép-Európai átalakulásában 1914-1920 címmel terveink szerint 2020-ban lát napvilágot. Tervezett tartalmát alább olvashatja.

A projekt számára készült térképek

Thu, 27 Jun 2019 09:15:28 +0000

A Nagy Háború birodalmi, nemzet- és államépítő nacionalizmusainak közös jellemzője volt a territorializált, térképeken is megjeleníthető nemzeti és állami terület. Munkatársunk, Nagy Béla, a projekt időtartama alatt készült elemzések, tanulmányok, kiadványok részére készítette az alább található térképeket.

A szlovák lojális (hungarofil) irányzat az első világháború második felében

Wed, 12 Jun 2019 07:44:12 +0000

A sok évszázados, etnikumfeletti hungarus patriotizmus a 19. század magyarosító szellemiségében egyre kevésbé lehetett természetes, s főleg hiteles állásfoglalás, ám egy sor szlovák értelmiségi a dualizmus évtizedeiben is elfogadta az egységes magyar politikai nemzet eszméjét, és szerepet vállalt a politikai, esetleg kulturális asszimilációt elfogadó, viszont anyanyelvi írásbeliség megteremtésében. A sztárépítész Ján Nepomuk Bobula, az evangélikus lelkész, végül szuperintendens Daniel Bachát vagy Szeberényi Gusztáv, a nyelvész-filológus Samo Czambel vagy Podhradszky György, a náluk türelmetlenebb kulturális mindenes, Adolf Pechány, a szerkesztő Karol Csecsotka munkái mellett tömeghatást gyakoroltak a kormánybarát szlovák lapok és a Magyarországi Tót Közművelődési Egyesület olvasó-, énekeskönyvei, fordításai.

A szlovák sajtó kormányzati kezelése az első világháború évei alatt

Wed, 12 Jun 2019 07:39:40 +0000

Fenti kérdés természetesen túlnő a sajtótörténet határain: egy társadalomfejlődésében, főként elitképzésében gátolt, korlátozott politikai palettával rendelkező etnikum esetében a periodikumok hivatottak pótolni a helyi vitafórumokat, véleménycserét és magát az össznemzeti diskurzust.

A szlovák szociáldemokraták választása 1918 őszén

Wed, 12 Jun 2019 07:36:55 +0000

A szlovák útkeresés harmadik ereje szociáldemokrácia, viszonya ellentmondásos mind a nemzeti mozgalomhoz, mind anyapártjához, az MSzDP-hez. A folyamatosan gyarapodó szlovák ipari munkássághoz és vezetőik ideológiájához mind a konzervatív, mind a polgári demokrata politikusok ellentmondásosan viszonyultak: a nemzetépítéshez igényt tartottak e tömegre, ám elutasították a vezetők marxista, azaz antikapitalista és ateista jelszavait, pontosabban a magántulajdon elleni harcot csak az „idegen”, értsd magyar, német, zsidó tőkések ellenében tekintették legitimnek, a „nemzeti vállalkozókat”, azaz saját magukat az elnyomott proletár nemzet ugyancsak hátrányos helyzetű tagjainak, tehát hiteles vezetőinek minősítették.

Ausztriához, illetve szűkebben Magyarországhoz lojális román személyiségek a századelőn

Wed, 12 Jun 2019 07:41:59 +0000

A román elit gondolkodásában a kevéssé körvonalazódott Bukarest-orientáció mellett általánosan jelen volt az a nézet, hogy a nemzet fennmaradása, sőt, mint látni fogjuk, minden románok egyesítése a Habsburg-birodalom keretein belül lehetséges, lojalitásuk tehát a császár vagy a Magyar Korona felé irányult. A két közjogi elem sorrendje a románok többsége számára természetes: 1867-ig a Magyarországtól elválasztott Erdélyben Bécset tekintették a sorsukat intéző erőnek, a 18−19. századi memorandumokat az Udvarban nyújtották be, azt szolgálták a határőr-ezredek, a Jó Császár nevében küzdöttek Horea és Cloşca vagy negyvennyolc felkelői. A Bécs iránti lojalitás 1867 után is elsődleges maradt, hiszen az ottani elit következetesen elutasította Erdély unióját és ezzel a magyar országgyűlés és kormányzat jogalapját sorsuk irányítására. Bécs elvárt közbenjárása, közvetítése a románság érdekében hamarosan új elemmel bővült. Romániának a Hármas Szövetséghez történt 1883-as csatlakozása után lehetett arra hivatkozni, hogy e viszony megfelelő működésének előfeltétele a Monarchia és Románia közötti jó viszony, tehát az itteni románok helyzetének megnyugtató rendezése.

Az Osztrák-Magyar Monarchia etnikai térképe (1910)

Thu, 27 Jun 2019 09:55:37 +0000

A térkép Nagy Béla munkája